Guild története
Így kezdődött el nem is oly távoli múltban a története egy legendás csapatnak három jóbarát ötletéből, amit ma úgy hívunk, hogy HungarianGamers.
- Mi tévők legyünk? Túl kevesen vagyunk. - Kérdezte Gregor ezredes, miközben épp a bázis magaslati lépcsőin mentek fel.
- Valóban, viszont egyelőre nem tudunk semmit tenni, mint fegyveres erőinkkel visszatartani a támadást a nyugati kapunál.
Előőrseink már jelezték, hogy egy kisebb különítmény ostromolja a bázis nyugati átjáróját. (Ami talán az egyetlen menekülési útvonal lehetett volna - de ezt már csak magában tette hozzá)
- De honnan tudhatták meg, hogy a főkapu mellett át lehet jutni a védelmi rendszerünkön?
- Ezt sosem tudjuk meg. - felelte Shepherd. Gregor! Tudod min gondolkodtam? Egy ideje már gondolkoztam rajta, hogy érdemes lenne a jövőben - ha ezt persze túléljük - egy másik megoldáson is gondolkodtunk, ami eddig még nem volt. Felállítani egy saját magas szinten kiképzett elit különítményt, amivel harcba tudunk szállni az ellenséggel hatékonyabban.
- Nem is rossz meglátás, Shep! Ez már bennem is felmerült! - elmélkedett Gregor. Szóljunk a tiszteknek az ötletünkről, Adamnek szerintem biztos tetszeni fog! Rengeteg ötletem van ezzel kapcsolatban nekem is!
- Igen, de csak a csata után.- mondta komoran Shepherd. Készítsd íjadat és mágiád, hamarosan szükség lesz rájuk. Adam ezredes már a királyhágónál vezeti csapatait, híreim szerint eddig tartják magukat becsülettel, de fel kell készülnünk rá, hogy hamarosan küldenünk kell segítséget a túlerővel szemben.
Majd még mielőtt elindult volna még visszafordult:
- Sok szerencsét, öreg barátom! Majd mindketten elindultak a nyugati kapuhoz.
Shepherd admirális már fél órája a megbeszélés helyszínén volt és immár kezdte elveszteni a türelmét, amikor végre meglátta bajtársát a város kapuján kijönni.
- Hé, Greg! De jó, hogy végre megérkeztél! Azt hittem már sosem érsz ide! - húzta fel Shepherd a szemöldökét kérdőre vonva Gregor felé, de azért jókedvűen, hisz jó hírei voltak.
- Képzeld, ma reggel a városban jártam és az egyik árus egy érdekes dolgot említett meg, miszerint Lakeside határában van egy barlang, amit a helyiek Illusion Castle-nak hívnak csak és állítólag a barlangon keresztül lehet bejutni egy elveszett kastélyba. Nem gondolod, hogy meg kellene néznünk, mit rejt? Állítólag legendás fegyvereket hagytak ott az ősök.
- Hogyne! Szedjük össze felszerelésünket és...
- Várjatok már srácok! - szólt közbe Adam, ki épp most ért oda hozzájuk. Nem kellene felkészülnünk előtte? Több órába is beletelhet, mire a végére jutunk a dolognak és már alkonyodik. Lehet, kellene szólni még pár bajtársnak.
- Erre az eshetőségre is gondoltam, tegnap, az egyik küldetésen találkoztam egy kedves varázslóval akit szeretnék bemutatni nektek, mint új tagot a csapatunkban! Ő nem más, mint Leslie Cordwainer, de mindenki csak Duri-nak szólítja.
- Szuper, akkor indulhatunk is! A többit részletezzük majd a menet közben. - mondta Greg és már robogtak is a barlang felé.
Jan altiszt és Adam ezredes három harcossal (köztük a nemrég előléptetett Stefi - az első hölgy harcossal) éppen egy nagyobb homokdűnén meneteltek felfelé, mikor megláttak egy hatalmas hágó között egy kővel kirakott teret. Egy táviratot kaptak, amelyben Staff D. Crowel tiszthelyettes és Gregor őrnagy várt rájuk egy nemrég felfedezett ősi romnál.
- Ha ezt a bestiát sikerült legyőznünk Dude, a hágón át eljuthatunk az az ősi romvárosba, ahol már szinte szabad szemmel is láthatjuk majd a híres "Elfeledett Templomot". Ott már egy kisebb különítménnyel már boldogulni fogunk.
- Szerintem először várjuk meg Adaméket, nem tűnik egyszerű esetnek ez a szörny sem. Tulajdonképpen mi is ez valójában?
- Ez kérlek szépen a híres Cockatrice! Lenyűgöző, nem? - kérdezte lelkendezve Greg.
Ebben a pillanatban egy üzenet érkezett a hírközlő rendszerükbe, miszerint az egyik informátoruk egy lehetséges új harcost fedeztek fel, aki szívesen csatlakozna csapatukhoz.
- Ha ezt elintéztük, akkor megkeressük ŐT. - mondta Greg. Gondolom már Shep is olvasta. Küldj egy üzenetet neki, hogy várjon meg mindenképpen minket, és egyúttal Stefan mágusnak is, hogy értesített minket erről.
Kellemes melegre ébredtek Green Despair lakói ezen a késő augusztusi napon. Ez a nap ugyanúgy kezdődött, mint az elmúlt fél évben minden nap, mióta a híres HunCute elit alakulat egyik percről a másikra semmilyen hírt nem adott magáról: szikrázó napsütés, napközben előforduló kisebb záporral, kellemes meleg időjárással. A helyiek azóta se tudják mi történhetett, az egyik reggel mikor felébredtek, a csapatról már semmi hírt nem hallottak. Tom Baker, egyik öreg pásztor, aki a közeli patak mentén birkákat legeltetett állítólag látta napok múltán is még az egyik légiójukat miközben épp Hazardous Valley, a legendás veszélyes patak völgye felé tartottak, de ezt inkább csak megmosolyogták, hisz az öreg híres a nagy "igazmondásáról". Azóta se híre, se hamva a régi nagy hírű csapatnak. Alakultak új légiók, de ezek a csapatok a falu életét nem befolyásolták.
Akkor még nem is sejtették a falusiak, hogy ez a nap más lesz. Az első ilyen jel, amit a helyiek észre vehettek volna, de inkább csak legyintettek még rá, mikor Tom sebes léptekkel és kiabálva a falu lépcsőin futott fel a nyáját hátra hagyva.
- Láttam őket! Emberek! LÁTTAM ŐKET! -kiáltottam Tom, viszont ekkor még senki nem figyelt rá.
Annál inkább viszont igen, mikor a környéken dolgozó archeológusok, akik az úgynevezett "Green Despair első házai" környékén dolgoztak leleteket kutatva is ezt állították, már ők is gyanút fogtak, hogy ez esetben nem füllent Tom sem.
A régi csapat a semmiből úgy látszik újra meglepetést okozva visszatért.
Október elején egy hűvös őszi napon Shepherd épp egy nagy lépcsőn lépegetett lefelé Port Lux belvárosában, mikor összefutott Gregorral. A hivatalvezetőtől jött épp ki egy hosszabb tárgyalás után, ahol előzőleg kérelmet nyújtott be néhány Guild ügyben.
- Na, hogy ment? -vetette oda kíváncsian Greg.
- Örömmel jelentem, visszakaptuk a hivataltól a nevünket, így mától újra HungarianGamers a csapatnevünk! - kiáltott fel Shep és meglóbálta feje fölött az elismervényt mosolyogva.
- Szuper, értesítsük akkor a többieket is! - majd elindultak sietős léptekkel a városon túl fekvő teleportáló kapuhoz.
- Mondd csak Shepherd, biztos, hogy ezt mondta? - kérdezte Jan gyanakodva.
- Hidd el, nem viccelek! -keménykedett Shep, majd hozzátette: Mindjárt itt van Greg és Adam is, majd ők részletesen elmondják amit már nekem is.
Ami azt illeti, már mindenki tudta lassan, hogy a Tierra Gloriosa erődnél vereséget szenvedtek a szövetségesek csapatai, hisz a városok közti gyors kommunikáció és közlekedés szinte azonnal megszűnt. Azóta a visszatérő hiányos csapatok pedig már-már aggodalomra adhatna okot. A HungarianGamers csapata is jelen volt több fronton a harcokban és most a legújabb fejleményeket várták amiket Greg és Adam hoztak.
- Végre megjöttetek! Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte Shep.
- Hosszú volt az út visszafele. Na meg az odaút se volt kutya... Szegény Made majdnem el is vétette az utat de Povver és Grosz tizedes megtalálták az ösvényt végül. Ameddig ők a helyes utat keresték, hogy tovább tudjunk menni mi egy kicsit kérdezősködtünk a helyieknél és három korsó sör után elbeszélte egy vándor fickó nekünk, hogy van egy hely Undead Ground mélyén, ahol egy elképesztő erejű gyűrűt található. A hely bejárat meg is találtuk, de - magunk között - nem lesz egy sétagalopp, ha meg szeretnénk szerezni. Viszont az talán megfordíthatná a legközelebbi csatát! Szóval mindenképp érdemes lenne egy kutatócsoportot odaküldeni egy erősebb osztag kíséretében, hogy kiderítsük.
- Így arra jutottunk - vette át a szód Adam - hogy ma este mindenképp egy csoporttal meg kellene néznetek a helyet. Én addig Stefiéknek segítek Ethernal csarnokában. Már küldtem üzenetet Zlatannak, hogy jöjjön Bloody Ice-ba. Raw és Dude is úton van már. Fejezte be egy szusszal Adam.
- Egy másik csapat pedig kutasson akkor tovább Forgotten Temple-ben. Szerintem hamarosan megtaláljuk ott is amit keresünk. Megismertem nem olyan rég egy erős harcost, ő majd vezeti a csapatot - mondta Juhaszka és már el is indult a kapu felé Greggel és a többiekkel.
- Reméljük, ha megvan a gyűrű, amit keresünk, akkor vissza tudjuk fordítani a harcokat. -tette hozzá Dude reménykedve.
-Greg, biztos, hogy ez sikerülni fog? - kérdezte gondolkodva Stefi Gregortól, ki már Hazardous Valley előtt állt.
Annak idején itt látták utoljára a csoportot, így a helyiek is érdeklődtek ez után az akció után. Többen ki is látogattak - természetesen Green Despair biztonságosabb részén át.
- Természetesen! Nemsokára megérkezik kardforgató barátunk is, és mehet a menet. - felelte Greg.
Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy maga Gregor sokszor járt a völgyben, viszont az még neki is nehezebb terep. Mindig fel-felbukkannak olyan szörnyek a bokrokból, amik meglepik őt is. Tudniillik hetek óta Orphidiára vadásznak, viszont akit találtak, az egyszer sem tudott segíteni nekik, hogy hol találják azt a híres arany nyakláncot.
- Hallottad, hogy milyen erős lett Haipo? -vetette oda Greg Stefinek, amíg nem ér ide Kandúr (egy harcos beceneve a csapatból). Azt hallottam, hogy egy csapattal eljutottak egészen mélyre Siena labirintusában.
- Ne is mondd. Abban a labirintusban van Siena nővére is -magunk között- nem egy szimpatikus alak. -nevette el Stefi. Nem egyszerű, de jó kis mágikus karkötő darabokat lehet ott találni.
Ahogy ott várakoztak csöndben, Greg elgondolkodott azon amit Shepherdel beszéltek. Tervük szerint meg szeretnék ünnepelni majd a guild alapításának első évfordulóját. Egy nagy ünnepséggel szeretnék megünnepelni az eltelt nehéz egy évet.